- Már mondtam, meglátod!- nevetett Michael miközben próbálta elrejteni, mennyire izgul. Egy romantikus kis meglepetéssel készült a barátnőjének az első évfordulójuk alkalmából.
Még egy sarkon befordultak, amikor Emma zavarodott arckifejezéssel fordult Michaelhez.
- Ez a ti házatok... Mi a fenéért sétáltunk ennyit, ha hozzátok megyünk?
- Gondoltam sétálhatnánk egyet.- mondta Mikey miközben felmenetek a bejárathoz vezető lépcsőn.
- Aha persze... Sétálni. Te meg a fizikai tevékenység az két külön világ.- Emma már érezte, hogy készül valami. Michael nem nagyon szokott mozogni, a szükségesen kívül.
- Jó, oké. Tudom rossz kifogás, de nem akartam rögtön az elején ellőni a poént. De ha nagyon akarod, akkor elmondom, hogy...
- NE! Most már szeretnék meglepődni.- szakította félbe Emma a fiú mondandóját, bár már tényleg nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalát. Nem voltak nagy elvárásai a fiúval szemben, de tudta, hogy bármit tesz, ő attól csak boldog lehet.
- Menj fel a szobámba.- mondta Michael a lánynak, aki rögtön el is indult az emeletre. A folyosón balra kanyarodott, és belépett az első ajtón, ami Mikey szobájába vezetett. Teljes sötétség volt a szobában, pedig még csak délután 5 óra fele járt az idő. Emma felkapcsolta a villanyt, és egy rendezett, tiszta szobával találta szembe magát. Gondolta, hogy a meglepetés csak ez után érkezik, így hát leült várakozni az ágyra, de amikor közelebb sétált, meglátott egy borítékot a nevével ami a párnán feküdt. A szíve egyre hevesebben vert, ahogy kinyitotta a borítékot és elővett belőle egy teleírt papírlapot.
"Drága Emma
Ma van pontosan egy éve, hogy összeszedtem minden bátorságom, és elhívtam randizni a világon a leggyönyörűbb, legkedvesebb lányt, akit valaha ismertem. El sem tudod képzelni, mennyire remegtek az nap, egész nap a térdeim, és hogy mennyire izzadt a tenyerem. Tudom, elég jól titkoltam, de nem volt semmi önbizalmam, de amikor a lány szemébe néztem, és ő mosolyogva visszanézett rám, minden félelmem elszállt. Mert, tudod, ez a lány egy nagyszerű ember. Még hetedikben ismertem meg, és az a legelső emlékem róla, ahogy bejön az osztálytermünkbe, a kis barátnőjével a sarkában, és Calum elé áll, majd kiosztja, hogy miért piszkálja a kisebbeket. Elsőre durvának és talán egy kissé bunkónak tűnt ez a lány. De most így több év távlatából visszatekintve, ez egy hatalmas nagy hülyeség. Hiszen ez a lány mindig segít ha baj van, mellettem áll, támogat, és jószívű, még akkor is, ha ez nem mindig tűnik így. Nekem ő mindennél fontosabb a világon, és soha nem akarom elveszíteni. És szeretnéd tudni, hogy ki az a lány? A neve Emma Richardson.
Szeretlek, Em. Boldog évfordulót! xx <33
Ui.: Remélem tetszeni fog az ajándékod!<3
Szeretettel,
Michael"
Emma nevetve de az örömtől, és a meghatottságtól könnyes szemekkel nézett fel a levélből. Michael az ajtóban állt, kissé aggódó tekintettel fürkészte a lányt. A szíve majd kiugrott a helyéről.
- Én is szeretlek Mikey! Mindennél jobban. Köszönöm. Nem tudok mást mondani, csak hogy köszönöm! - Emma a fiúhoz sétál és jó szorosan hozzábújt. Michaelön ekkor egy megnyugtató érzés söpört végig. Tudta, hogy elérte a célját, és büszke volt magára, hogy sikerült kifejeznie, legalábbis nagyjából, hogy mit érez.
- Tudod, ez mind semmi. Ez semmi ahhoz képest, amit én érzek. Nem tudtam ennél jobban megfogalmazni. - suttogta Michael a lány hajába, karjával szorosan átkarolta a lány derekát, és már szinte lehetetlenül közel húzta magához.
- Nem baj, köszönöm. És igen, nagyon tetszik az ajándékom.
- Ja, a levél? Az még nem minden. - mondta Michael, majd elengedte a lányt, és kilépett a szobából. Egy másodperc múlva egy dobozzal a kezében tért vissza.
- Ez is a tied.- letette a földre a dobozt, amiből egy pillanattal később egy kiskutya kukucskált ki.
- Jó ég, Mikey!! Ez komoly?? Az enyém??- kérdezte Emma hitetlenkedve, szemei újra könnyesek lettek.
- Köszönömköszönömköszönöm!!!- Emma majd kiugrott a bőréből, annyira örült a kis ajándéknak. Felvette a kutyát, majd Michaelhez fordult és egy gyors, de érzelmekkel teli csókot nyomott szájára.
- Milyen fajta? Fiú vagy lány? Mi legyen a neve? -csak úgy záporoztak a kérdések Emmából, Michael meg csak mosolyogva figyelte a lányt, és leírhatatlan boldogságot érzett, hogy sikerült ilyen nagy örömöt szerezni szerelmének.
- Mielőtt elfelejtem!- szólalt meg hirtelen Emma percekkel később, majd a táskáját magához véve, újra Michael elé lépett.
- Ez a tied.- egy szépen becsomagolt dobozt adott át neki.- Fele annyira sem jó, mint amit te adtál nekem, de azért remélem örülni fogsz neki.
- Na majd azt én eldöntöm...- mondta kuncogva Michael, és kibontotta az ajándékát.
- Te jó ég!! Ez rohadt jól néz ki, Emma!!!! De ez hogy, vagy honnan? Limitált kiadás volt nem?? - ujjongott Mikey, és kezében szorongatta az újonnan kapott Xbox360 limitált kiadású kontrollerjét.
- Ó, kíváncsi lennék azokra a kapcsolatokra...- nevetett Michael majd megcsókolta Emmát.
- Fogadjunk, hogy az új kontrollerrel se tudsz megverni Mario Kartban!- mondta Emma, majd mindketten levágódtak az ágyra, Emma ölében a kutyussal, és játszani kezdtek. Michael többek közt ezt is imádta Emmában. Hogy a lánynak nem kellett egy romantikus vacsora a tengerparton, se egy hatalmas buli. Neki bőven elég volt az, ha kettesben filmet néztek, Xbox-oztak, vagy beszélgettek. És persze az sem mellékes, hogy Emma nagyon jól főz. E mellett a tény mellett se lehet csak úgy elmenni...
- Megmondtam, hogy megverleeek!! Nem tudsz mit tenni, őstehetség vagyok!- kiáltott fel Emma, miután már a sokadik futamot is ő nyerte meg. Óvatosan kivette az öléből a kutyát és a földre tette.
- Ó, igen? Őstehetség? Na és miben is?- kérdezte sejtelmesen Michael, majd lassan négykézláb kezdett Emma felé mászni. Ahogy közel ért hozzá gyengéden megcsókolta a lányt, majd egy elég heves csókcsatába kezdtek. Levegőért kapkodva váltak szét egy perc múlva ajkaik, de Michael időt nem pazarolva rögtön a lány nyakára tért rá. Óvatos, gyengéd puszikat lehelt az állkapcsától egészen a kulcscsontjáig, ahol az érzékeny pontot megtalálva egy piros kis foltot szívott a lány bőrére. Emma rettenetesen élvezte, hogy Michael kényezteti, és úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy egy csóknál több is történjen végre köztük. Úgy érezte, ezután a csodálatos egy év után készen áll rá, hogy teljesen Michaelnek adja magát.
- Micheal... Van.. van nálad.. ömm óvszer?- kérdezte halkan Emma, kissé elpirulva, amitől Michael csak még jobban beindult.
- I-igen van. Biztos, hogy készen állsz rá?
- Igen! Szeretlek, és csak ez számít!- suttogta halkan Emma, de az idilli hangulatot hirtelen egy telefoncsörgés zavarta meg. Mikey telefonja volt az, aki úgy döntött, inkább nem foglalkozik vele és kinyomta. Bár pár másodperc múlva újra csörögni kezdett.
- Vedd fel, biztos fontos!- mondta kissé csalódottan Emma.
- Biztos? Tuti ráér később is, most fontosabb dolgom van!- suttogta Michael, de Emma megrázta a fejét.
- Ne, vedd fel!- a fiú sóhajtott egyet, majd rányomott a telefon zöld ikonjára.
- Halló. Igen. Igen! Tényleg? ... Ez most komoly? Köszömöm szépen, jó rendben! ...Várom a hívását!!- Emma számára kissé furcsa volt ez a telefonbeszélgetés, így kíváncsiságból rákérdezett.
- Na, mivan? -nézett érdeklődve Michaelre.
- Turnéra megyünk! A 5 Seconds of Summer turnéra megy a One Directionnal!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése