- Figyelj, nekem most el kéne mennem, beszélnem kell a srácokkal, de te nyugodtan itt maradhatsz, egy óra és itt vagyok, oké? - mondta Michael, de a válasszal szinte nem is foglalkozva szaladt ki a szobából, magára hagyva barátnőjét.
Hosszú percekkel később Emma még mindig az ágyon ült, lesokkoltan. Soha nem gondolta volna, hogy az a kis banda, amit pár évvel ezelőtt Michael alapított két haverjával, ilyen nagy lehetőséghez juthat egyszer. Luke, Calum, Michael és kicsit később csatlakozott Ashton közös vágya volt, hogy ezt a bandát sikerre vigye, és hogy egyszer bejárhassák együtt a világot. De akár mennyire nagy dolog volt ez, Emma egyszerűen nem tudott örülni. Borzalmasan érezte magát emiatt, de képtelen volt örülni annak, hogy barátja, akit teljes szívéből szeret, elmegy. Ki tudja mennyi időre, ki tudja milyen helyekre jut el, és ki tudja milyen embereket ismer meg. Emmát már a sírás kerülgette, mivel rettegett, hogy Michael otthagyja a karrierjéért. Hiszen az rendben van, hogy számára ez nagy dolog, de egy párkapcsolat két emberes dolog, és Emma tudta, hogy bárhogyan alakulnak a dolgok, ő csak sérülni fog.
Ahelyett hogy megvárta volna Michaelt, Emma összeszedte cuccait, karjába vette a kutyáját és haza indult.
- Annyira kis aranyos vagy, kutyi. Kár hogy így alakult az este.- mondta Emma szomorúan az ebnek.
Mikor Michael pár óra múlva hazaért, a házat üresen találta. Kissé megijedt és rögtön beszélni akart Emmával, de mivel már elég késő volt, úgy gondolta hagy egy kis időt Emmának, hogy átgondolja a dolgokat, és majd másnap beszél vele.
Ő sem és a banda többi tagja sem volt képes teljesen felfogni, hogy mi történt, egyszerűen hihetetlen volt nekik, hogy végre kitörhetnek, és híresek lehetnek.
Egy hosszú kiadós alvás után Michael úgy döntött anyjával is meg kéne osztani a fejleményeket.Viszont amikor lement a nappaliba, sehol nem találta anyját, csak egy papírcetlit az asztalon amin egy üzenet állt.
"Késő estig dolgozom, kaja a hűtőben! Anya, xx"
- Rohadj meg. - ennyi volt Michael reakciója az üzenetre. Elege volt már abból hogy édesanyja soha nem volt ott amikor szüksége lett volna rá. Tudta, hogy rengeteget dolgozik, de egy gyereknek akkor is szüksége van a szülői támogatásra, és mivel apját nem ismerte, csak az anyja maradt neki.
Gyorsan megreggelizett, majd felöltözött és elindult Emmához.
- Jó napot, Mr Richardson. - köszönt Michael udvariasan, mikor ajtót nyitottak neki.
- Szervusz Mike. Emma a szobájában.- mondta Greg, Emma apja, miközben beengedte Michaelt.
A fiú felszaladt a lépcsőn egyenesen a folyosó legvégén lévő szobába.
- Emma, itt vagy? - lépett be Michael a teljesen üres helységbe. Leült az ágyra hogy megvárja még Emma visszatér a szobájába. Pár perc múlva nyílt is az ajtó és Emma lépett be vizes hajjal, egy szál törölközőben.
- Szia szépségem.- köszöntötte Michael a lányt, majd közelebb lépett és egy gyors puszit nyomott az arcára.
-Szia.- válaszolt Emma, hangjában teljesen észrevehető volt a szomorúság, és ezt Michael is észrevette.
- Valami baj van? - húzta össze a szemöldökét Michael. - A turné miatt vagy ilyen?
Emma nem reagált, így Michael rögtön tudta a választ.
- Figyelj, Emma. Én nagyon szeretlek, de viszont ez egy hatalmas lehetőség. Meg kell értened ezt, számomra és a srácok számára ez nagyon fontos. És hidd el ha lehetne magammal vinnélek, de te még suliba jársz, neked még itt van a helyed. De esküszöm minden nap beszélni fogunk, és keresni foglak, és mindig tudni fogsz mindenről, és amint lehet majd hazajövök. - Michael próbálta megnyugtatni a lányt, de Emma arcáról még mindig a letörtség sugárzott.
- Megígéred? -kérdezte pár perc némaság után Emma.
- Persze, bármit! Megteszek majd mindent, esküszöm. Szeretlek és hiába leszek távol, ezen nem változtathat semmi.- Michael magához húzta a lányt, aki a nyakába temette arcát,és mélyen baszívta a fiú illatát. Nem akarta elengedni, örökké így akart maradni, de tudta hogy nem lehet. El kell engednie Michaelt, és csak reménykedhet benne, hogy tényleg minden rendben lesz.
- Meddig fog tartani?- kérdezte Emma, miután gyorsan átöltözött.
- Körül belül 10 hónap, de ha minden igaz, nem egyhuzamban.
- Értem. És mikor indultok, vagy most mi fog történni, hogyan tovább?
- Hát két hét múlva utazunk Angliába, ahol elkezdődnek majd a próbák, a megbeszélések, interjúk, satöbbi. Addig meg kiélvezzük az utolsó itthon töltött napjainkat, persze folyamatosan próbálni fogunk addig is.
- Ahham. Értem. Hát sok sikert. Meg kitartást.- mondta Emma majd arcára erőszakolt egy mosolyt.
- És a kutya merre van?- érdeklődött Mikey.
- A húgom játszik vele. Ha minden igaz Cassienek nevezte el... Meglehetősen értelmes név egy kutyának.
- Miért nem adtál neki te nevet?
- Szerinted hagyta volna? Próbáltam neki nevet kitalálni, de mire találtam volna egy normálisat, ő már kijelentette hogy a kutya neve Cass. - nevetett Emma, de Michaelt nem nagyon érdekelte már, hogy mit mond. Csak az volt fontos neki, hogy megint egy igazi mosolyt látott a lány arcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése